Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé.
Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni.
Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.
Mindenki titkol valamit, és mindenki társat keres magának a titkaihoz, hogy legyen egy cinkosa, akivel együtt cipelhetik ezt a terhet, aki néha megfordul és emlékezteti. Erre pedig a legjobb társ mindig egy idegen, mert egy idegennek elmondani a titkainkat kicsit olyan érzés, mintha egy letakart tükörben néznénk magunkat.
Mindenki titkolja, hogy mit akar, mert helytelen, mert érdemtelen, mert veszélyes, mert túl rossz, vagy éppen túl jó.
Ha tudod valaki titkát, hatalmad van fölötte. A titok az ember gyengéje.
Vannak szerelmek, melyeket csak a bosszú táplál. Vannak szerelmek, melyeket csak a távolság éltet. És vannak szerelmek, melyeket csak a könnyek erősíthetnek. Ne bánd, Ezel! Ne fájjon! Ezt így kell elfogadni. Vannak szerelmek, amelyek nem teljesülhetnek be. A miénk egy ilyen szerelem volt.
Az első bűn, amit elkövetsz, olyan, mint a hű szerelmes: várja, hogy visszatérj hozzá.
Mindenkinek két arca van, de senki nem szeret bele egyszerre mindkettőbe.
Ahhoz, hogy megszerezz valamit, néha olyasmikről is le kell mondanod, amiket nagyon szeretsz.
Megtanultam, hogy a félelmek, az álarcok, a szabályok, a korlátok, melyek mindnyájunkat beskatulyáznak, azért vannak, hogy rajtuk keresztül másoknak még nagyobb élvezetet okozzanak. És megtanultam, ahhoz, hogy a külvilág számára erősnek tűnjek, arra kell törekedni, hogy mindig olyan ember legyek, amilyennek mások elképzelnek.
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat..
Elbúcsúzom, időnk lejárta dal most véget ért,
megyek tovább.Elbúcsúzom, isten veled,
többre már nincs erőmén, elmegyek...
Talán, ha visszatérek én feledve mindent,
elsőként te jössz majd felém.
Nem lehet láthatatlanul közöttünk más is
a szerelem önző, nagy úr...
Bujkálva, titkon öleltél,nehéz így élni
neked is jobb ha véget ér.
Ha tiszta szívvel jössz elém, vállalva engem,
nem lenne más, csak te meg én!
Véget ért a játék nekem ezen a színpadon,
Véget ért a játék nekem ezen a színpadon,
Lüktet a lelkem, testem remeg. Elbúcsúzom.
Letörlöm könnyeim nyomát izzó arcomról,
Élvezem az emlékek varázsát, de búcsúzom.
Elbúcsúzom tőled, te nem jöhetsz velem.
Új világ, hova tartok, neked nincs még ott helyed.
Elbúcsúzom tőled. Tőled, ki erőt, s hitet adott,
Mikor gonosz tettekkel ölelve rám mutatott.
Felértem a csúcsra melletted, de nélküled.
Jártam gonosz mélységekben veled, helyetted.
Zsákutcák csendjéhez láncoltak üres gondolataid,
Csillagokhoz vezettek csodás, de szörnyű tetteid.
Megállt az idő, hosszú az utolsó pillanat veled.
Rád gondolok, nézlek, becézlek, magamba temetlek.
Most utolsó mosolyod tündököl arcomon,
S lassan a végtelenbe merül. Elindulok.
